Magadban rég átlépted azt a határt
amit képzelet állított neked,
rólunk álmodott az idő új életet
érintést, illatot, hajadba szalagot
imából áldozat, a végtelenbe tör utat
és téged keres, puha álmokban kutat,
s mert ember vagy, játszhatod az életet
hinni, hogy valahol rád talál szerelem.
Bár nekem te maradsz minden
mi emberré tett, szív és értelem ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése