Vergődöm egy betegség hálójában,
mely élni se és meghalni se enged
és haraggal, mely néha-néha robban,
birkózik velem újból a Szentlelked.
Le tudlak győzni? A próba öröme
a kétségbeesésbe lökne engem,
mint lucfenyőt gyökereinek zöme
agyaghoz láncol - engedj közelednem.
Legyőzöl engem? S elítéli utam
győzelmed mámora, bár a megyének
minden órája bennem ketyeg,Uram,
s halott nyelvén érkezik az ének.
A kín, miért lelkünk százszor vezekel:
egyszer haljunk meg és támadjunk is fel.
Fordítás: Józsa Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése