Szavak nélkül, hangok nélkül verset, hogyan mondjak?
Hangok nélkül, dallam nélkül, ódát, hogy daloljak?
Áthatolni, ha nem tudok, árnyakon, falakon,
és repülni is elfeledtem, angyal szárnyakon.
Tökéletes tökéletlen isteni hagyaték,
vagyok s leszek két part között, folyó vagy szakadék.
Láncszem vagyok, egy rozsdás láncszem, mely néha csörren,
puskapor egy vén fegyverben, mely néha eldörren.
Ha menydörgés, vagy villám hasít, összerezzenek,
Önérzetem, ha csorbát szenved, hadat üzenek,
Egy nevetséges és kicsinyes földi zarándok,
mely semmivel sem több s nemesebb, mint sokan mások.
Átutazó és nem egyéb, vendég, amely fizet,
egy nap, mikor itt hagyja az eget, földet s vizet.
De hány ilyet látott már az öreg föld, kérdem én.
Sáros lesz a lepel, mely fehér volt az elején.
Fotó: Steigerwald Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése