Hajnalban kukorékolt a kakas, Áron bá megdörzsölte szemeit, katonásan pattant ki az ágyból, korát meghazudtoló frissességgel. Kitapogatta maga körül az ágyat, Erzsinek hűlt helye volt csak, a gyűrött lepedő melegséget, izzadtságszagot árasztott. Szélesre tárta az ablakot, behallatszott a libák gágogása, eszébe jutott: felesége kiment a pajtába megfejni a tehenet, a lovat abrakolni s kiengedni az udvarra a lábasjószágot.
Tekintete végig pásztázta a szobát, megnyugodott, mikor a széken megpillantotta gondosan odakészített posztónadrágját, a kivasalt székely inget, fekete lájbiját. Kitapogatta oldalzsebében a bicskát miután felvette. Meleg hullám öntötte el, ébredő magyarságának büszkesége... Csíkszeredába készült letenni az esküt a magyar állampolgárságra. Megbeszélte komájával, a második kakasszó után jöjjön érte szekérrel, s vigye ki a vasútállomásra, ne kelljen gyalogoljon három kilómétert. Gyergyószárhegyen ritkán ment át vonat, naponta legfennebb 3-4. Áron bá a Falumezején lakott, az erdő alatt, a vasútállomás jó futamodásnyira volt a háztól...
A fásládában macska dorombolt a kemence alatt, az asztalra oda volt készítve a túrós puliszka és a feles üveg. Áron bá bekapott egy kupica szilvóriumot a reggeli előtt, megmelengette a gyomrát. Aztán gondolt egyet s lenyomtatta egy másodikkal. Erzsi akkor lépett be az ajtón, sajtárban hozta a friss tejet. Virág a farkával meglegyintette, dohogott egy sort, derékig levetkőzött, megmosakodott a csapnál. Áron bá már öt szelet túróspuliszkát eltűntetett, kortyolta a meleg, habos tejet, mikor meghallotta döndűlni a kaput. Komája érkezett a megbeszélt időben. A szekeret a kapu előtt hagyta, szénát vetett a lovaknak. Áron bá megkínálta egy kupica szilvapálinkával, Erzsi frissen főzött kávét töltött a piros pettyes csészébe. A komának volt ideje szivarra is gyújtani. Áron bá nemsokára szedelőzködni kezdett, nyakába akasztotta vászontarisznyáját. Röviden, tömören köszönt el Erzsitől, a szavakat mintha húsából vágta volna ki... Fiatalosan pattant fel a szekérre, megrántotta a gyeplőt s mire Erzsi feleszmélt volna, már az utca végén látta befordúlni őket. Az utolsó cigányházak után patakon mentek keresztül, megitatták a lovakat, kacsák rebbentek szét a patkók elől.
Mikor kiértek a faluból, a lucerna táblában kaszások vágták a rendet. Fél óra se kellett, kiértek a vasútállomásra. Áron bá megköszönte a szivességet, vászontarisznyájából egy feles szilvapálinkás üveget húzott elő. A koma a lovak közé csapott, rövidesen csak porfelhő látszott mögötte.
A vasútállomás előtt 2-3 utas ásítozott egy padon, idős cigányné telepedett a földre, hosszú szoknyáját maga alá terítette. Áron bá megvette a jegyet, óvatosan becsúsztatta lájbija zsebébe. A kaszálást másnapra halasztotta, lucernája a Kövesdombon volt. A sípoló mozdony riasztotta fel. Hosszú vonat volt, kopott, rozsdás, sok helyen lepattogzott róla a festék. Magas volt a lépcső, Áron bá szuszogott egy sort, míg felkapaszkodott. 3-4 kocsin csörtetett keresztül, vasalt csizmája ütemes kopogására felriadt egy-két utas. Sokan voltak, a folyósón is préselődtek emberek. Az ötödik kocsiban talált helyet, ott a fülkék szellősebbek voltak, közvetlenül a mozdony mellé nem sokan kívánkoztak. Áron behúzódott az egyikbe, magányos utas lapult az ablak mellett. Elkönyvelte, hogy úriember lehet, kivasalt nadrágot, fehér inget, nyakkendőt viselt, aranykeretes szemüveget. Kerek arcát körszakáll övezte, vastag könyvet tanulmányozott. Bemutatkoztak, az illető a szegedi Tudományegyetem professzora volt. Sokáig nem szóltak egymáshoz, lassan elviselhetetlen kezdett lenni a csend. A tudós szólalt meg nagy későre, szavait húncut mosoly kísérte.
-Van egy javaslatom, barkobázzunk! De mivel én sokkal okosabb vagyok, ha nem tudok válaszolni arra, mit maga kérdez, adok ezer forintot. De ha maga nem tud válaszolni az én kérdésemre, csak 1OO forintot ad. – Áron bá belement a játékba.
Tudós: - Afrikai rovar, nagy, kék páncélja van. - Áron bá megadta magát.
- Nem tudom, itt a százas. Én következem: vízben él, hat lába van, a parton sántít és kutykurutty...
Tudós: - Nem tudom, itt az ezres. Halljuk a választ!
Áron bá megpödörte bajuszát.
-Nem tudom. Itt a százas...
-VÉGE-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése