Bújdosó Bénit 51 évesen még mindig Bébének csúfolták munkatársai. Nem lelkiismeretes, bár zárkózott természete volt a hibás, hanem a tény: magánélete a kezdetektől fogva zátonyra futott. Nem sikerült családot alapítania, s ahogy teltek az évek a saját gyerek vállalása is észrevétlenül ködös fogalom lett. A nők nem igazán tartottak ki mellette, hiányolták férfias viselkedését, egyik-másik érzelmeket fektetett a kapcsolatba, de hamar kijózanodott. Béni a csavargyárban lelkiismeretesen végezte a raktárosi munkát, hiányra sose volt panasz 3O év alatt, az emberek szakmai tiszteletét kivívta ugyan, de magánemberként állandó csúfolódások céltáblája lett... 84 éves édesanyja a város másik sarkában lakott, Béni minden nap meglátogatta kertes házában, gondoskodott apró meglepetésekről. Soha senki nem figyelmeztette, ideje lenne elvágni a köldökzsinórt, nehogy egy nap megfojtsa... Az öreg mama jól bírta magát, tyúkokat tartott, kint matatott egész nap a kertben, kora ellenére szinte minden foga meg volt, s szemüveget se használt az olvasáshoz.
Béni szakmai életében hosszú idő óta nem történt előléptetés, megrekedt ugyanannál az átlagfizetésnél. Soha nem próbálkozott többnek látszani mint aki volt, nem voltak törtető ambiciói. Ami az ő hatáskörébe tartozott, kifogástalanul elvégezte, bár dicséretet ritkán kapott érte.
Abban az évben nagyon jövedelmező volt a gyár, a vezetőség eldöntötte, jelentős prémiumokat osztogat az embereknek. Bénit egy reggel sürgősen hivatták a személyzeti osztályra, kiderült,15OO lej prémiumot kapott, hűségpénzt 3O éves munkája után. Elpirult, mint egy kisgyerek, egyik lábáról a másikra állt, arca ragyogott a meglepetéstől. A hír futótűzként terjedt el, a sárga irigység befészkelte magát sokak lelkébe, a rosszindulatú pletykák visszajutottak néha füléhez, nem sokat törődött velük. Két-három pihent agyu suhanc merész tervet dolgozott ki. Elhívták sörözni Bénit, meggyőzték, illene a prémiumot becsületesen megünnepelni. Minden szépet és jót elmondtak róla, bizonygatták, megérdemelte a prémiumot, s javasolták, legyen ő is egyszer úriember az életben, menjen el vendéglőbe. Béninek nőtt a mája a dícséretektől, a harmadik sör után be is adta derekát. A suhancok megígérték, asztalt is foglalnak egy jó nevü vendéglőben vasárnap este 7 órára, neki csak annyi dolga lesz, jelenjen meg pontosan. Az egyik említette, elkülönített fülkék is vannak nem dohányzók számára, kényelmes bársonyszékekkel. S hozzáfűzte: ha már ünnepli magát, úgy illik, valami különlegeset rendeljen... Béni megígérte, az izgatottság erőt vett rajta, lázasan tervezgetett. Miután elbúcsúzott a fiataloktól, első gondolatával taxit rendelt, aztán mégis a gyaloglás mellett döntött.
Szombat este volt, az esemény másnapra volt beütemezve.
11 órakor aludt el, azelőtt még eszébe jutott: az egyik suhanc valamilyen meglepetésről beszélt, de sehogy se jutott eszébe, mi volt az. Reggel 7-kor frissen ébredt, katonásan pattant ki az ágyból.
Agya beindult, a láz eluralkodott rajta. Ráérősen megvetette az ágyat, reggelizett, percekig kortyolgatta kávéját, gondolatai pörögtek, követni se tudta őket. Sok megválaszolatlan kérdés feszegette, növelte kíváncsiságát. Ebédre meghívta édesanyját, nem emlékezett, mikor volt nála utoljára.
Eszébe jutott: három nap múlva születésnapja lesz, egy cukrászdából tejszínhabos tortát rendelt.
Húslevest készített, majonézes krumpi volt a második s bécsi szelet kipanírozva. Takarított, példás rendet csinált a lakásban. 2 órára sikerült mindennel elkészülnie, nem sokkal utána felriadt a csengő hangjára. Édesanyja fehér rózsát hozott neki, kedvenc virágját. Nem győzött hálálkodni amikor elment, milyen kitűnően érezte magát. Béni taxit rendelt, ne kelljen gyalogolnia.
A faliórára pillantott, háromnegyed 6-ot mutatott. Eldöntötte, lezuhanyozik, megborotválkozik s felveszi galambszínű öltönyét. A nyakkendőktől idegenkedett, kiválasztott mégis egyet. Fél hétkor taxit rendelt, nem kellett sokat várnia. Megadta a vendéglő nevét, címét s hátra dőlt a kényelmes bőrülésen. A vendéglő első látásra elkápráztatta! Miután bejutott a forgóajtón, megszólított egy pincért, bemutatkozott, jelezte, asztalt foglaltak számára. A pincér átlapozta gyorsan a megrendeléseket, egy elkülönített fülkéhez vezette, fejet hajtott és ment a dolgára. Béni belépett s a meglepetéstől szinte hanyatt vágódott! Az asztal mellett bombanő ült, hosszú, vörös haja vállára omlott mandulavágású, zöld szemei voltak, halványzöld selyemblúzt viselt mély kivágással, sárga, feszülőminiszoknyát s piros, magas sarku cipő feszült a lábán. Bemutatkozott, Antóniának hívták. Mielőtt Béni magához tért volna, a vödörből jégbe hűtött pezsgőt vett ki, töltött mindkettőjüknek. Koccintottak, Antónia megnyalta nagyon lassan húsos ajkait. Akkor jelent meg a pincér. Béni izgatottan tanulmányozta az étlapot, a pincér tisztelettel várakozott a háta mögött, észrevette, járatlan
vendéggel van dolga. Bénit egy adott pillanatban vörös vérhullámok öntötték el, s kiabálni kezdett:
-Nahát, hogy ez micsoda étterem! Ide se jövök még egyszer! Rántott hús nincsen, húsleves
nincsen, pörkölt nincsen, desszert sincsen...Kérem a kabátomat!
-Attól tartok, uram, hogy már az sincsen... – mondta a pincér s eltűnt, mint a kámfor...
-VÉGE-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése