Hullócsillag voltál, talán üstökös,
lelkemhez közel tükröt Te tartottál,
a boldogság csúcsa többé nem ködös,
örökké harmatos, fehér rózsaszál...
A tarlóról behordtad szénádat már,
lelked tengerén a vihar elcsitult,
pajkosan int feléd kukoricaszár,
nem fojtogat többé füstjével a múlt -
nézd, angyalok jönnek táncolni Veled,
égszínkék pillangó pihen válladon,
mennyei tisztásról nyújtod két kezed,
bántó szavakat már nem veszel zokon,
nem kísértünk el, de itt maradsz velünk
- csended tavánál megállunk, Istenünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése