Nagyanyám meghalt. Isten nyugosztalja a sírját!
Azóta a kenyérben nem láttam én pityókát.
Mert hol a pityókát mikroszkóppal kell keresni,
Azt a kenyeret nem kell nekem dicsérni .
Mondják sok pékségben: Eredeti házikenyér!
De a pityókát nem látja a nép benne szegény.
Mert, sajnos hiányzik belőle a burgonya,
Sok E betű van benne és jól fel van puffasztva .
Bezzeg, annak idején a nagyanyám kenyere
Pityókás volt bizony, nem vonta senki kétségbe.
Eredeti búzaliszt és kovász volt még benne,
Azt bármilyen kurafi bátran megehette,
Be is lakmározott a székely atyafi belőle.
Nem kellett rettegjen, hogy agyrákja lesz majd tőle.
Aggódni sem illett, hogy megtámadja a fekély.
Biztatta is gyomra: tömjél bátran ne félj!
Ment is a házikenyér szalonnával karöltve,
Túróval és vöröshagymával megüberelve!
Ezektől, aztán roppant mozgékony lett a kasza,
A paraszt sötétedés előtt nem is ment haza.
Este ismét várta a pityókás házikenyér,
Mert ez isteni adomány minden kincset megér!
Ennek a kenyérnek van egy jó tulajdonsága:
Két hétig is frissen áll fateknőben tárolva.
Nem olyan mint, a mai városi utánzata
Mivel az megpirisznyésedik másodnapra.
Tudniillik a kenyeret a kemencében sütték,
Nagyanyámék, szegények ezt művészien tették.
Már reggel négy órakor fával behevítettek
És ezért a műveletért villanyt nem fizettek.
Ugy-e a mai kemencék villannyal működnek,
Látszik is a kenyereken mert mind oda sülnek.
A régi kemencék mind téglából voltak rakva,
Tégla alá üvegek voltak bedobálva.
A téglával együtt az üveg is melegedett,
És a hőfokot tartotta míg a kenyér kész lett .
Így aztán a jó kenyér, szép harmonikusan sült,
És nagyanyám a kemence előtt nyugodtan ült.
Mert a kenyérbe nyugodt szellemet kell bevinni,
Hogy aztán aztat nyugodtan lehessen megenni.
Nagyanyám tudta ezt, és meg is adta a módját
Érezte, hogy nem illik kicsúfolni a kaját!
Mikor a kenyér megsült szép piros ropogósra
Nagymama berakta a teknőbe szép sorjába.
Aztán egy nagy takaróval őket letakarta,
Két hétig a teknőből a családot traktálta.
Na de akadt olyan kenyér melynek volt nagy csecse
S ezeket a lurkó sereg mind bekebelezte.
Emlékszem a tesókkal harcoltunk egy egy csecsért,
S amikor meg ettük pirosak lettünk mint a kenyér.
Láttam a kenyérbe, bizony nagyon sok pityókát
Nem levél által tudósították azok egymást,
S mikroszkópot sem kellett soha elővenni
Ha a kenyérbe pityókát akartál észrevenni.
Ma már a nagyítót is hiába veszed elő!
Mert a gumócska belőle úgysem kerül elő!
Igaz a mai kenyerek fel vannak pumpálva
A levegőt nem a pumpa hanem az E betű adja,
Felfújják és megsütik szép piros ropogósra
Hadd egye a sok vegyszert ebadta parasztja.
A kortárs kenyér árva, a pityókát siratja
Nem beszélve arról, hogy a kovászt nem is látja.
Nem is láthatja, hisz már régen meghalt nagymama
S a kenyérből a sírba távozott a pityóka !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése