Amott a nagy fenyőerdő alatt,
az égig érő magas fák között,
megállíthatatlanul jön, halad
az ősz, az erdőbe beköltözött.
Az elárvuló magas fák között,
zörget már a hideg keleti szél,
estére elhal kint a rét fölött,
de reggelre fagyosan újra kél.
Az enyészet keze mindent elér:
talajon jön a fákra föl szalad,
miatta hervad a sok falevél
elenyészve magas fák alatt.
Amint a nyár, életem úgy szalad,
omló hajamra ráborult a dér,
feltartózhatatlanul jön, halad
az ősz, mindent és mindenkit elér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése