Egy kis falúban élt. Cipőket készített. Korán reggel kelt. A közeli katolikus templom haragja már a kaptafa előtt találta. Dolgozott. Nyolckor megszólalt a református templomnak is a harangja. Épp reggelizett. Más dolga nem lévén, mivel rádiót nem szokott kapcsolni, figyelmesen hallgatta a harangokat.
A katolikus templom harangja ércesen, férfiasan, szinte katonásan szólt és elég gyorsan: Bimm-bamm, bimm-bamm, bimm-bamm. Mintha mindenkit ki akarna ugrasztani az ágyból. Reggel van emberek, ébresztő.
A református templom harangja lágyan, öblösen, simogatóan szólt:
Bimm...bamm, bimm...bamm, bimm...bamm. Ha jól figyeltél körül ölelt, megsimogatott, mint anya a gyerekét. - ,, Nincs semmi baj, biztonságban vagy, szeretlek. ,,
A cipész mindennap hallgatta a két harangot. És észrevétlenül átalakult. Megjelent benne a férfiasság, a szilárdság és a keménység. A fegyelem és a szigorúság. Ugyanakkor végtelenül nőies is tudott lenni. Befogadó, elengedő, szerető, gondoskodó. Mikor meghalt azt mesélik az öregek, három álló napot szólt a két templom harangja. Hagyatékul csak egy darab papírlapot hagyott, amire ez volt írva: - Hallgassátok mindennap a harangokat.
Foto: Steigerwald Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése