Mennék eléd, ha jönnél énfelém,
mikor bontja bíborát a hajnal,
szeleknek szárnyán, az egek tengerén
üdvözölnélek a kelő nappal.
Mennék eléd virágzó mezőkön,
fényben éledő, árnyas fák alatt,
hol mint virág kinyílik az öröm
s a lét keserve végleg elmarad.
De nincs virág. Elárvult tereken
halovány fénnyel beborít az ég,
s a bánat a fojtó végtelenben
süllyedő hajó, úszik ég vizén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése