Ahogy a két kéz egymásba kapaszkodik görcsösen,
gyermeki rajongással egymáshoz úgy ragaszkodunk.
Ha az életnek zordsága ostorozna gőgösen,
akárcsak két szálló felhő egymásba kapaszkodunk.
Mint hajótörött kinek élete mentőjétől függ,
szorítalak téged, ki az életben sorstársam vagy.
Ha mi nem tartunk össze ketten, mondd meg ki tart velünk,
vagy bízni tán ismeretlenben aki a bajban hagy?
Szeretet és tisztelet e két erény jellemezzen,
és sírig kisérjen, életnek kavargó zajában,
szeretet imára, ima szeretetre tetézzen,
segítsen szilárdan állni az élet viharában.
S az áldás mellyel Isten megáldott bennünket egykor,
friss virágba boruljon az életnek dús kertjében,
és áldott legyen örökre a lélek, mely áthatol,
a lángjának meleg fénye világítson szívünkben.
Foto: Steigerwald Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése