Oly hamar eljött az este,
a nap megtörten elvonul ,
alkony száll a tünde fényre
és rámborul váratlanul.
Az árnyék amint beolvad
lassan szétfolyik az éjben,
lelkem az éjen áthalad,
s megáll az égi mezőben.
Itt, valami még visszatart,
belemar lelkembe fájón,
a fényed az, mi ott maradt,
s világít, át a homályon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése