Átmenet
Napom lebegő
hídján jön a lassú ősz,
lágyan aranyzöld.
Öreg utcában
Kőbe csorbult múlt –
rózsák illata elér,
jó hűs libbenés.
Ablak
Szabadulás
Virradat nyílik,
a fák közé, ki és fel
áhitatom száll.
Kitárulás
Ezüst a reggel,
fehér falon sugárzó
határtalanul.
A pillanat
Örökkévaló
rózsaszirom a szélben,
sehol hervadás –
A sir
Dús ragyogásban
ázott árvácska – kékek,
édesanyám – föld.
Szárnyalás
Türkiz selyemben
kislány játszik a kútnál –
Levegő ölel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése