Megérett már a táj a változásra,
felhők takarják egyre a napot,
hol tegnap lejtett szél-fiúcskák tánca,
ma rohangálnak hideg viharok.
Fent az ég alatt víjogva madár száll,
kereng lankadatlan a nagyerdő felett,
valamit keres, amit nem-talál már,
lent valahol,valami elveszett.
A Nyár, mint a lány ki búcsú szóra vár
s leng a szélben zab-szőke fűrtjei,
hozzád bújik újra, veled elsétál,
búsan rád tekint ég-kék szemei.
Reggel keresed, de már nem találod,
elillant, akárha elszáll a szó,
hűvös reggelen már hiába vágyod,
elmúlt a Nyár, hisz' minden múlandó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése