Nézem, amint szállnak fölöttem a fecskék,
mint szabad vitorlás a tengernek tükrén.
Döntöttek, indultak, innen messze szállnak,
és búcsút intenek e rideg világnak.
Döntésük végleges, nincsen visszalépés,
elköltöznek ők, hogy máshol kezdjék újra.
Hány ember szeretne ily könnyen dönteni,
s jeleni életét újabbra cserélni?
Hány ember menne, de nem viszi a szíve,
vagy van valaki, kit nem bírna elhagyni.
Inkább senyvedve sír, mint nyers fa a tűzön,
és zokog a bús lelke, fájón, éhezőn.
Szenved sorsa által, nem leli nyugalmát,
menne is, de marad, lelke gúzsba kötve.
Rabja a tudásnak, csak egyet felejtett,
azt, hogy minden ember szabadnak született.
Szabadnak született, s véges szabadsága,
feltételhez kötött, végtelen szabadság.
Mert az egyik szeme sír, a másik nevet,
mint csalódások során küzdő szeretet.
Foto: Steigerwald Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése