„Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll,
Minden emberrel békességben éljetek.”
(Róma:12:18)
álmaimban téged láttalak
Igaznak Szépnek Jónak
de aztán
hirtelen változott a kép
sötét erdőben
éjsötét…
s elég ijesztőn megjelent
a Holnap
viaskodtam szörnyekkel
szörnyen
hallottam hangod
dörmögött
s lelked láttam
hogy azon nyomban
oroszlánbőrbe költözött
felém rohantál
menekülnék
de lábam elbukik
s éreztem torkom
mint szorít
szívem hevesen
ugrabugrált
vert kalapált
elhagyni készült
s beesett arcom is láthatám
halálsápadt és
kikékült
nincs menekvés
nincsenek szárnyaim
megragadott szörnykezed
a lábam megingott
megint…
éberen is így képzellek
hiába szép arc halk szavak
telt testedben gonosz a lélek
s mindig űzne mint
fenevad
ne siettesd mások romlását
a Sors hozzád is elérkezik
megérinti szépnek hitt vállad
s akkor lehet te leszel itt…
(Szilágycseh, 1984)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése