Elmegy a nap, már fáradtan,
búsan halad az éj fele,
mint gyertya, fénye kilobban,
- jön a csendnek éjjele.
búsan halad az éj fele,
mint gyertya, fénye kilobban,
- jön a csendnek éjjele.
Elmegy a nap, mint bús vándor,
aki néha vissza néz,
szemére borul egy fátyol,
ahogy emléket idéz.
aki néha vissza néz,
szemére borul egy fátyol,
ahogy emléket idéz.
Majd halad tovább fáradt testtel,
a múlt lassan elmarad.
Takarózik csillag fénnyel,
s elpihen az éj alatt.
a múlt lassan elmarad.
Takarózik csillag fénnyel,
s elpihen az éj alatt.
Elment a nap. Hideg estben,
csend honában elpihent.
Csak egy nyírfa még dermedten
hullajt egy, egy levelet.
csend honában elpihent.
Csak egy nyírfa még dermedten
hullajt egy, egy levelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése