Ady Endre emlékére
Lázadók leszármazása vagyok,
fejemre hullnak vérző csillagok,
szívem sóhajok ezrétől remeg,
lelkemet ülik síró fellegek.
Az elnyomott gondjától vagyok bús
amint az ég, ha felhőktől borús,
ha néha a víg-öröm elered,
örülök én is, hogy örülhetek.
Ha kérditek, hogy most hol vagyok?
elemésztenek vesztes háborúk.
De ha meg unod szegénységedet,
a harcba akkor teveled megyek.
Vállamra veszem fakó éltemet,
ha eltaposnak újra éledek!
És hogyha szidnak nem hallgathatok,
hogyha rám törnek, visszavághatok!
Szívem sóhajok ezrétől remeg,
lelkemet ülik síró fellegek.
Fejemhez csapódnak vérző, bús dalok,
lázadók származása én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése