- Tóber Laci bácsinak ajánlom sok szeretettel –
Sűrűn havazott a második ezredforduló karácsonya előtt, mikor Mórickáék Sepsiszentgyörgyre költöztek, az Őrkőre, közvetlenül az erdő alá...Csikorgó hideg volt, a szántalpak mély nyomokat hagytak a hóban, a bádogtetős vályogházak falai itt-ott megrepedeztek, a kéményekből szivárgott a füst, azokból, ahol éppen volt még tüzelni való...
A szegénység beütötte a fejét a cigányházakba, volt aki bottal próbálta kikergetni, de sehogy se érte utól... A legtöbb házban villanyáram se volt, kút is csak minden harmadik – negyedik udvarban. Az öreg cigányok a purdékat szalasztották egymáshoz egy-egy vödör vízért, ha nagymosás következett, vagy tisztálkodni akartak, ami nem túl sűrűn fordult elő, nehogy még szokássá váljon...
A purdék javarésze iskolába se járt, jobban szerettek a mezőn csatalgolni, vagy galambfészket keresni a fákon. A felnőtteket az állam többször megpróbálta valamilyen munkalehetőséggel megkörnyékezni, de nem füllött a foguk hozzá... Ritka volt közöttük, aki
Magyarországra árut forgalmazott, vagy adott el a piacon, a legtöbben csatornázással foglalkoztak, házaló zsidók módjára járták az utcákat, kiépítettek maguknak egy hálózatot, pontosan tudták, kiben lehet megbízni, hol lakik. A legtöbben állatokat is tartottak, de sokat nem törődtek velük, a kutya szabadon futkározott az udvaron a disznóval, libákkal, kecskével, kakassal. Tehenet senki sem tartott, ellátása túl sokba került... Egyik-másik udvarból egy gebe is kinézett a kerítés mögül, rendszerint csont és bőr volt, csak a jó Isten gondviselő szeretete tartotta életben... Egy trágyadombon kakas kukorékolt, két-három öreg tyúkját próbálta rendre utasítani.
Móricka apja is, nagyapja is csatornás cigány volt, az öreg Pepi a szakma mesteremberének számított, fiatal suhancok próbáltak mesterséget lopni tőle, több-kevesebb sikerrel. Az öreg 91 éves volt, amikor Mórickáék az Őrkőre költöztek, de kifogástalan egézsége két-három év alatt romlani kezdett. Nagy mókamester hírében állt, a humor tartotta életben, soha ki nem fogyott a viccekből, érdekes történetekből. A rossz nyelvek szerint az öreg nagy kakas volt egész életében, szerette a fiatal menyecskéket, családokat is robbantott széjjel akaratán kívül... Ragadtak rá a nők, mint a viaszra a legyek, mindegyiket másképpen bolondította. Harmincas évei elején járt, amikor megszöktette feleségét, akkoriban ez eset nagy port vert fel a faluban. Hét gyermeket szült neki, Móricka apja volt a legfiatalabb.
A 2OO7-es esztendő tavaszát is megérte, közeledett a húsvét, az öregnek váratlanul romlani kezdett az egészsége. S bár szívós ember hírében állt, csontritkulás támadta meg. Éjszakánként iszonyatos fájdalmai voltak, hősiesen tűrte, meddig tűrhette. Csúf szája miatt a felesége egyre többet zsörtölődött vele, utolsó napjait megkeserítette. Az unokáit csak esténként látta, egész nap kinn csatangoltak, estére gyűltek össze az asztalra kiborított puliszka köré. Mórickát szerette legjobban, kioktatta a csatornázás minden fortélyára. A 15 éves suhanc mindenre vevő volt, tekintetekből, fél szavakból, egy-egy mozdulatból értették egymást. Mikor dolga volt, kedvenc tyúkja, az öreg Rebi totyogott be a konyhába, felugrott a kemence padkájára, hogy szembe nézzen vele. Pepi megsimogatta, bedugta kabátja mögé, egy darabig meg se mozdult, nehogy felébressze, ha történetesen elaludt...
Egy este hiába várták vacsorára, többszöri szólítgatás után se jelentkezett. Összekeresték az udvart, a kertet, benéztek minden lyukba, az öreget mintha a föld nyelte volna el!
Mórickának eszébe jutott, hogy felmásszon a padlásra. Mikor felért, a szája tátva maradt: nagyapja, a legöregebb csatornás cigány egy gerendáról csüngött alá kötélen, hurokkal a nyakán... Egy darabig nem tudott megmozdulni, időbe telt, míg képes volt lemászni a létrán. A hír mindenkit ledöbbentett... Két óra múlva magához tért az anyja, szobájába hívatta s így
szólt hozzá:
- Móricka, fiam, el kellene menjél a tisztelendő úrhoz, mondd el mi történt, kérdd meg, temesse nagyapádat el. De nehogy kicsússzon a szájadon, hogy felkötötte magát, megértetted?
- Igen, édesanyám.
A katolikus plébánia nem volt messze, vecsernyére harangoztak. Móricka szaporán szedte lábait, sírás fojtogatta torkát. Nagyapjára gondolt, hogy nem volna büszke rá, hogy elérzékenyült... Biztos volt benne, valami vicces történettel elütné a fájdalom élét...
A plébános misézni készülődött, amikor Móricka kopogtatott. Felderült az arca, azt hitte, ministrálni jött. Kedvelte Mórickát.
- Dícsértessék a Jézus Krisztus! - köszöntötte Móricka.
- Mindörökké, ámen! Mi járatban, fiam ?
Mórickának erőfeszítésébe került a történetet előadni, valahogy túljutott rajta, felsóhajtott megkönnyebbülve. Az öreg plébános átkarolta, ráemelte vizenyős tekintetét.
- Fiam, a jó Isten magához szólította...
Mórickából kirobbant a felháborodás.
- A fenét, lasszóval fogta meg !!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése