Beöltözött a tél hófehérbe,
a vizek felett mint a lehelet száll
a pára, s fehér végtelenségbe,
komor felhőként lassan összeáll.
És én megyek vágyaimmal folyton,
vonzanak a messzi, kék egek,
bús szelek kísérnek útjaimon,
míg átúszom a fehér végtelent.
És én megyek nagyon sok éve már,
Ezredévek kísérik útjaim,
hómezők között lelkem messze jár;
tavaszban ringanak az álmaim.
És én megyek zord hómezők között,
vonzanak az álmodó, kék egek,
elszállok végtelen vizek fölött,
megyek, várnak ringó, nyári éjjelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése