2018. január 24., szerda

Demeter Mária: Sejtelem

Egy régen elmúlt nyári este szentjánosbogarak raja repült át rajtam, mintha nem is lennék ott. Sok-sok fényecske cikázott, csillagtenger volt a kert.  Álltam nesztelen, visszahúzódva a láthatatlanságba, lélegzetem szállt könnyű szellőn a nagy megindulásban. Boldogság… Benne van a kifejezésben az érzés megérintőn, fény lüktetése, illat íze, borzongató áramlás, bizalom, a levegő? Van a volt-nincs.
Tudnom kellene szólni úgy, hogy surrogjanak fénylőn, lágy ritmussal a szavak szívemben és vonzáskörében.
Mi a valóság? A költészet szüntelen újjászületés, változás, – az alkony érintené a hajnalt, de elnyeletik – benne lehet egész lényemben, mégse tudom befogni. Égígérő fa gyökértől a tűzig, még fennebb a tiszta fényig.
Mit tudok én? Csak tépelődök kérdések és halvány sejtelem közt.
Találomra felnyitok egy könyvet, ott egy préselt bíbor falevél, régen kihunyt tüzével már csak por a szavak közt. De az emlék fellobban, és kezdi körforgását eszméletemben. Talán ennyi a feltámadás. Mindennek kezdete az A.                     

                                                                                                                  Foto: Steigerwald Tibor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése