A nap tört fénnyel halad át az égen,
az útját - mint fáradt vándor - járja,
a fojtó köd míg átszáll a vidéken,
zúzmara hull a fagyott világra.
Szikrázón hull egyre tört lombok között,
fehér lepelt húz a fagyott földre,
a tájból minden élő elköltözött,
hívja a rejtek védő reménye.
Én majd gyorsabbra igazítom léptem,
álmomat a honi rejtek várja.
A folytó köd míg átszáll a vidéken,
testemben a hideg mintha fájna.
Foto - Steigerwald Tibor: Biztatás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése