Ha az imádság meleg fénye
veszi körül testedet,
nem tépheti szét az idő vaskeze,
nem marhatja le az idő vasfoga,
mert nemes páncélként öleli át,
gyönge termeted.
Akkor te már fáklyaként
vilagolva,
az Utat mutatod csendesen.
Értünk égsz, kik látni vagyunk,
s vaksötétben botorkálunk.
Kolozsvár, 2012 .02.08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése