A park fái karcsú
oszlopok,
gyertyái rebbenő
virágok.
Illatuk bódítón
andalít,
pergő szirmuk lágyan
beborít:
csikorgó kavicsos
utakat,
andalgó szerelmes
párokat,
őszülő sorsűzött
véneket,
világra eszmélő
gyermeket.
Midőn felkél a szél,
orgona hangja zúg
ott fenn a magasban.
Mennyei muzsika!
Szépen szól!
Összezúz, majd
újjá varázsol.
Gesztenyesoron át
suhantam.
Ébren voltam? Vagy csak
álmodtam?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése