Harmatkönnyet hullat most a tavaszest,
az éjhomály rászállott a fákra,
az ezüst-hold fénye ahogy reszketeg
rávetül a csendes völgy tavára.
Balzsamként rászáll a szívre egy fátyol,
a messzeségek álomszirma hull
fénye a holdnak lecsepeg a fákról
és a megnyugvó földre ráborul.
Álomba ring lassan az esti róna,
halkan neszezve susognak a fák,
lelked szépsége kivetül a tóra
ahogy kíván nekem: jó éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése