Mészáros Mária: A pilóta búcsúdala

Égi mezőn vezet útja,

egyedül van

a pilóta.

Gépe drága terhet

cipel,

Férfit, asszonyt,

gyereket,

fiatalt és öreget.

A szélörvényt elkerüli,

gépét biztosan vezeti.

Hogy magányát

feloldja,

beleszól a mikrofonba,

Leszálláshoz erőt kér ...

Életünk egy ember

kezében, s a

Gondviselő Istenében.

A sok utas

gondtalanul

fecseg.

Nem értem az

embereket ...

Nem hallják

a kérő szót.

Azt gondolják:

Mindenki tegye

a dolgát.

A pilóta vezessen,

a szószátyár

fecsegjen.

A pénzsóvár

pénzt számoljon,

minél többet

harácsoljon.

Sunyi csempész

lopakodjon,

mindenki eszén

túljárjon.

A szerelmes szeressen,

a kisgyermek nevessen!

Öregember morogjon,

világgal ne gondoljon.

S a Jóisten?

Vigyázzon ránk!!

Megtörtént a leszállás.

Türelmetlen emberek,

kiszálláshoz

igyekeznek.

Ekkor megszólal

egy nyugtató,

halk

zongoraszó.

Szívünket megérinti

hangja.

A pilóta magát

vigasztalja.

A zene mindent

megértet:

Nincsen taps!

Nincs köszönet!

A közöny

csak

megölhet!

Melbourne, 2014.04.18.