Kint rigó dalol a fák között,
a tavasz játszik a föld fölött;
csokorba fonja az álmait,
és fényre szórja virágait.
A csendben, hogy jár a fák alatt,
az idő gyorsan elszalad,
mint a lány kit vágya átfogott;
ő álmodott, és csak álmodott.
És elhal lassan a kikelet,
tavasz a fák között ellibeg,
még visszatekint a világra,
majd betér az ég udvarába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése