A reggel bíborát szitálja
fény-porát hullatja le rád,
fölötted egy almafa ága
virágait szórja reád.
Oh kicsiny almafa virága
hullanak bársony szirmaid,
mely ráhull a kedves vállára
és érzi itt jártam, itt.
Én vagyok az almafa álma
vágyam, mint a virág, lehull,
csókot hint halovány orcádra
s érzed, ott jártam valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése