Az illatos jázmin nagyokat pillogva,
alabástrom szirmát lassan elhullatta.
Délcegen ellenállt heves zivatarnak,
zúgó jégesőnek, s a perzselő napnak.
Szirmai bágyadtan a porba hullottak,
érzéketlen talpak durván rátapostak.
Csikorog a szirom, hiába sikoltoz,
fájdalma nem jut már el a Fennvalóhoz.
Eső megsiratja, lágy szél simogatja,
a sártenger ölelőn magába fogadja.
Kolozsvár, 2013.06.07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése