A mester találkozott a világhírű történelem tudóssal, aki szenvedélyesen kutatta, az emberi civilizáció eredetét. Azt mondta neki:
- Jobb lett volna, ha az örömhír (Evangélium) eredetét kutatod. Egy boldog ember története, százszor többet ér mint bármely letűnt civilizációnál.
A mester is ott volt azok között, akik meglátogatták Szentpétervár legnagyobb templomát. Egy szerzetes volt az idegenvezető, szenvedélyesen beszélt mindenről. A mester egyszer csak arra lett figyelmes, az egyik ablakon meggyfa integetett az ágaival. Odasétált és csodálattal nézte a fát. Tele volt gyümölccsel. A szerzetes mikor észrevette, kérdőre vonta, miért nem figyel. Ezt a választ kapta:
- Látod fiam, a templom az összes kincsével, festményével nem ér annyit, mint ez a fa. Intelligensebb nálunk, gyümölcsével táplál minket. Az emberek ezt hallva kikergették a templomból a mestert, aki így nyugodtan ehetett a meggyből. Isteni volt, az íze.
A mestert megkérdezte a tanítványa, hogy alakult ki a véleménye a világháborúról. Mindenki tudta értelmetlenségnek tartotta. Ezt a választ kapta:
- Nagyapám végigharcolta a második világháborút, de nekem gyerekként mélyen hallgatott róla. Ezzel mondott el mindent, intelligens ember volt.
A mester így szólt a tanítványához:
- A káosz azért egyre nagyobb, mert az emberek nem értik, az Élet mint olyan semmilyen formában nem engedi hogy irányítva legyen. Mindig ki fog csúszni a markunból, addig a percig amíg megértjük, nem irányítani kell az életet, hanem élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése