Józsa Attila: Töredék (egy álomból)

...és akkor a bőség nagy-nagy kosarában

volt aztán minden: karaj, pulykamell,

csak azt nem tanultuk meg, míg csurgott a nyálunk,

hogy veszíteni néha közben tudni kell –

de szegényebbek lettünk barátokban, szóban,

csak úszunk az árban, mint rozsdás falevél,

kapunkat nem kilincseli többé már senki,

csak hisszük:  józanságunk továbbra is él...