Fehér csónakban –
Zuhannak rám hangtalan
nagyhomálykövek.
” Bontogatja szárnyait “- Megáradt a költészet…, ötven évvel ezelőtt belém sajdult boldogság pillanatától – mint a sirály – mikor jutottam el mostanig és egyáltalán meddig ?
Lassú esővel ereszkedik le a fény, le mélységbe, halottakon is túlra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése