Még itt járok a bágyadt földön
és álmomban megérintelek,
mint átragyog az éji ködön
és reám tekint szép szemed,
árny-kezed ha tétován simít
előhozva a sóhajom,
talán itt jársz lelkemben megint,
talán egy másik csillagon.
Még álmodok a bágyadt földön
és még hordozok vágyakat
még átragyogsz az éji ködön
bearanyozva álmomat,
hűs kezed már tétován simít
és integet,ha elmenő,
lelkemben érzem,hogy átsüvít
a nélküled múló idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése