Ma fehér falak közt, vas ágyon
ahol utolért az este
és nem jött szemeimre álom,
ahol önmagát keresve
száll a sóhaj, a lét elmereng
egy már rég letűnt világról....
a falakban halódik a csend,
s a remény lassan elpártol.
Elpártol, sírás ring az éjben,
hullámzik rőt falak között,
távozóban érinti fülem,
majd a csendben elköltözött,
talán egy más világra innen,
hol végleg felszárad a könny....
elszállott, mint szavak a szélben,
megnyugodva, mindörökkön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése