Üvegben mézarany és bíbor, az ősz leheletében túlcsordul a mámor.
Gyengülő fürtök fényölelésben, még szúrós, fakuló zöldburkokban érnek a gesztenyék, míg melegbarnává sűrűsödik bennük a fehér-rózsaszín viráglobogás, a tavaszi foganás. Szélre bízza terhét a fa, és egyszer csak koppan a csenden az első gesztenye…
Most elkezdődik –
Születés szeptemberben,
visszaforgatás.
Maradjak, várjak egy kicsit, mert lelkemmel itt találkozhatok.
Cikáznak türkiz, kék, rozsdaszín szitakötők, szivárványzás a tó fölött. Mélyen lélegzik a föld. Nyár végi nyugalomban fodrozódó felhők a láthatáron és szívembe alkonyul nesztelen. Mennyire köz-hely, itt mindenki szívesen álldogál, jó érezni a boldogító megsemmisülést a hídon.
2018. szeptember 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése