Zárug László: Befelé fordulva

Egyedül vagyok magammal,
ketten beszélgetünk.
Bezárkózva tárulkozón,
úgy szemérmeskedünk.

Ártatlanság üde cseppje,
vallja tisztaságom.
Szól a szám, de én sem értem,
miért stratégiázom.

Szavaim, mint harmónia,
töltik be a lelkem.
Tiltakozva lüktet agyam,
mondandóm elrejtem.

Őszinteség, s a megvallás,
a beteljesülés,
önmagamnak tükörképe,
fájó szembesülés.

                               Fotó: Steigerwald Tibor