Zárug László: Bennünk van a kulcs

Szabjak határt szónak, vágynak, fantáziának?
Szemet könnyeztessek folytogató füstként?
Rákos daganat, mely iszonyata mának,
s hadigépezetként zavarjam a békét?

Vagy szítsam, ami rossz eszközben és elvben,
végső kárhozatnak határát feszítsem?
Kárhoztassak el mindent ördögi tervvel
csak azért, hogy a jót végleg leterítsem.

Lehetnék ördög a népemért, magamért,
lehetne a pokol lelkem izzó polka.
Mert bennünk van a kulcs, Menyország és pokolért,
felhőkre áhítva, s fényes csillagokra.

Akarhatnék jót is, törékenyet, tisztát,
földet, eget,tengert virágba merítve.
Ölelni ifjút, öreget és árvát,
s mert bennünk van a kulcs, az is sikerülne.