Már ködökkel borong az ősz,
elmúlás a csend meséje:
egy lányról aki elidőz,
s visszaréved elmenőben.
Vörös haján csillog a fény,
ahogy leborul a földre,
múlását könnyezi az ég
s kíséri az éj zenéje.
És elmegy, tél jön utána,
hidegen fájó, zord napok....
elvarázsolt őszi vágyak
már visszahozhatatlanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése