Érkezik a tavasz

A vadgalamb megjelent,

elűzte a hideget.

Kopár ágon hintázik

jókedvűen napozik.

Nézegeti kit válasszon,

párjául e csodás napon.

Addig-addig válogat,

míg majdnem hoppon marad.

Vadgalamblány kecsesen

könnyedén hozzá röppen.

Kicsi szíve azt diktálja,

itt van az ő szíve párja.

A náthás süni

Márciusi fénysugárban

süni nem fér a vackában.

,,Felmelegedett az avar,

ez a hőség nagyon zavar,

én már többé nem aluszom,

elhagyom a meleg vackom!"

Jaj de amikor kijutott,

megbánta, hogy sietős volt.

A hideg szél jól megfújta,

rögtön begyulladt a torka.

Visszabújt puha ágyába,

sálat kötött a nyakába.

Hálósapkát tett fejére,

meséskönyvet vett kezébe.

„Eddig sokszor becsapott már,

a márciusi napsugár!"

Prüsszög, köhög, fújja orrát,

issza a sok hagymateát.

Paplanát magára húzza,

Nem látszik csak pisze orra.