2020.III. 31 - Moczok Anna: Versek, gondolatok

 Versek, gondolatok  -  Moczok Anna

Hála  Csendbe öltözött pihenés, elaludt minden lépés, minden szó most kevés, friss hajnal az ébredés. Kérdőjel a ma is, fürkésznek a gondolatok is, becsempészik a reményt is, de tűkön ül a félelem is. Szívem súgja hogy hála, akkor is egy új nap körvonala, halk szuszogás volt az éjszaka, ezért a tudat köszöni, ezerszer is hála.	Álmodtam  Álmodtam én nagy házat, csilingelő kristáyvázákat, süteményen cukros mázat, ablakon kukucskáló fenyőfákat.  Volt ott, nagy ajtó, óriásszemű fényes ablak, sok-sok kincs az ágy alatt, egyetlen szürkeség sem szaladt. Valami mégis hiányzott, a csend csak alkudozott, a szív, a mindenség szíve rimánkodott, a béke, mint a gyönyör úgy hiányzott.  Minek a nagy ház? minek a fényes ablak? minek az óriás ajtó? minek, minek? ha a kulcs már régen elveszett!
Jaj, Istenem mit is tettem? hogy csak búval eszem kenyerem tüskék szúrják a tenyerem, félelem és fájdalom a szivemben.  Én elvesztem gödrös úton, olyan nehéz a vánkosom, ezer bilincs a mellkasomon, fájó könnycsepp az arcomon. Jaj, Istenem csak te látod, enyhítésed mégsem adod, kérlek Uram nyújtsd ki karod, küldd el hozzám az angyalod. Miért nem enyhül púpos terhem? napról napra nehezebb lesz, meddig bírjam súgd meg nekem, mikor jön már a kegyelem?
Szeretem  Szeretem az estét, annak csöndjét, halk sziszenését, nagy fenyő remegését. Szunnyad a nap, lépte halk, alszanak a madarak, nem dongnak a darazsak. Szeretem az estét, a csend csendes neszét, kókadó pipacs fejét,  lágy éjszaka selymét.	Hosszú fekete lepedőn feküdt az éjszaka, nem ragyogott rajta az éj csillaga, egy-egy rángással fújt a hideg szellő, azt kérem, ma tartson velem a lelki erő, mert lábam botorkál, az agyam kattog már. Nézz le rám, hiszen gyermeked vagyok, csak a csendre, békére vágyok, mely messziről elkerül engemet, de tudom, hogy Jézus értem is vitte a keresztet.	Mondd Mondd, leszel én néma barátom? ki szavak nélkül is meghallgat? kinek vállára hajthatom búmat? kinek nem kell szó, elég a puszta gondolat? Mondd, itatod könnyeimet, ha felszakad? és fogod kezem, ha netán elszalad?  Most zűrös minden gondolat, két kezem szinte bilincsben s nem szabad, most, lelkem púpos teherautó, csendben várom hol az útmutató. Légy barátom, néma társam, hadd legyen kire búmat némán hajtsam.