Átkelés a lengő hídon
(Nyugdíjas társaimnak)
írta Mészáros Mária
Lengőhídon libasorban haladunk,
félelemtől halkan koccan a fogunk.
Kezünk görcsösen kapaszkodó inda,
rozsdásodó vaskötelet szorítja.
Alattunk a vidám kispatak csobog,
mellkasunkban szívünk hangosan dobog.
Mögöttem a társaim sorakoznak,
akik átjutottak ránk várakoznak.
Fehér tenyerünk a rozsda felmarja,
ahogy a sodronyt görcsösen markolja.
Riadt tekintet nem kutat a mélybe,
ne figyelj a patak sodró vizére!
Ne dőlingézz! Csak előre, előre!
Nincs már félelem...Lelkem kapj erőre!
Hátam mögött életek jönnek sorba,
ütemezve lépdelünk: Jobb, bal! Jobb bal!
Segít bennünket az egyszerre lépés,
hátha könnyebb lesz így a partra érés.
Félelem eltörpül...Biztató szavak,
a túlsó partról, immár felhangzanak.
Ne légy riadt kicsiny sereg ennyire,
a remény csillaga, nincs oly messzire!
Feleslegesen ne beszélj! Koncentrálj!
Itt már visszaút nincs! Nehogy meghátrálj!
Egy rossz mozdulat és a mélybe bukhatsz,
a sebes patak habjaiba juthatsz.
Kapjál erőre, kicsiny erős csapat,
bátor lélekkel! El ne engedd magad!
Már csak pár lépés és a parton leszünk,
Felsóhajtunk, mert, győzedelmeskedünk!!
Félelem béklyóját ledobjuk végre!
Hálát rebegünk Istenünknek érte!
Komandó, 2018.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése