2020.05.20: Mészáros Mária: Kék erdő, meseerdő. Az éjszaka festőművésze

Kék erdő, meseerdő

írta Mészáros Mária

Kék erdőben tévelyegtem,

bámultam és nem értettem,

hogy a fák érnek az égig,

vagy az ég ért le a földig.

Andalgok a bűvöletbe'

az egyik fa éjfekete,

halványkéken ragyog másik

fák közt sok virág szikrázik.

Gyémántos a ragyogásuk,

ezüstös a kacagásuk,

aranyos a mosolygásuk.

Egy varázserdőben járunk.

Varázserdő, szépen zengő,

halványkéken felderengő,

álomszépen megjelenő,

gyönyörűséget sejtető,

látomás-

Ne siess!

Ne hagyj itt!

Mondanék

valamit!!

Te voltál a legszebb álmom!

Ibolyakék boldogságom!

Sepsiszentgyörgy,  2020.05.18.

Az éjszaka festőművésze

írta Mészáros Mária

Útra készül a hold már,

megcsillan a holdsugár.

Méltósággal közeleg,

vállán lila köpenyeg.

Lila szint váltott az ég,

néhol meg csak sötétkék.

Nem hallatszik semmi nesz-

Mindent sorra számba vesz:

Nézi a szép gyümölcsfát,

annak fürtös virágát.

A virágok szerényen,

lila álmot remélnek.

Tóra tekint hidegen,

arca kissé megpihen.

Tó tükrözi az eget:

,,Legyen lent is úgy mint fent"

Elégedett, széjjelnéz,

mint egy ihletett művész-

Leejti az ecsetjét,

bóbiskol egy kicsikét.

Aztán folytatja útját.
,,Hadd pihenjen a világ!"

Ő őrködik felettünk,

míg csendesen pihenünk.

Sepsiszentgyörgy,  2020.05.20.