Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 7. rész

Utazásunk hetedik részéhez érkeztünk. A mestertolvaj című Grimm mese a ,,vonat," amely visz minket. Hogy hová? Hát vissza saját magunkhoz. Önmagunk mélyebb megismeréséhez. Ott hagytuk abba, hogy kiderül, a Gróf konfliktusban van a feleségével is, a lányával is, ami persze jelzi azt, hogy végső soron önmagával is, és így az élettel is. Mert ezeket nem lehet egymástól szétválasztani. Mivel szüleinken keresztül jövünk a világra, ha hozzájuk nem tudunk kapcsolódni, az jelzi magunkhoz sem tudunk, és az élethez sem. Nem ezzel kezdődik a mese? A férfinak mindene megvan ami kell, társa, jön a gyereke, és mégis elindul vissza a szüleihez. Pont ezért, hogy rendbe tegye konfliktusait velük, de egyben magával, mert e nélkül nem fog tudni helyesen kapcsolódni a családjához sem. És lám kiderül, hogy ezek a konfliktusok ott is jelen vannak.  És a mese túl hosszú lenne, ha bemutatná a fiú szüleinek a szüleit, vagy a Gróf szüleinek a szüleit, de nyilvánvaló, hogy ugyan úgy megtalálnánk ott is ezeket a konfliktusokat.  És lám érkezik a fiú a Gróf udvarába. Itt rögtön egy hihetetlenül érdekes jelenetet figyelhetünk meg. Ahogy belovagol a birtok kapuján, a dolgozó parasztok, döbbenten nézik. És csodálkoznak. Mert a férfiban egy szikra megalázkodás, más szóval félelem nincs. Nem akar falcs alázatból hajbókolni a Gróf előtt. Persze ezt a Gróf, hogy értelmezi. Biztos nem tisztel. Hát nem tudja, hogy ki vagyok én? Aki a keresztapja. Akinek a kezében volt, amikor megkeresztelték. De lám a férfi nem gondolja úgy, mintha a Gróf, úr lenne az élete fölött.  Ez hiányzik az ott dolgozó emberekből. Ezért úgy nézik mintha egy kísértetet látnának.  És nem hisznek a szemüknek. Ez az ember nem fél a Gróftól? Hát, ez biztos, csak úgy lehetséges, hogy nem ismeri. Jaj, szegény fiú. A vesztébe rohan. És mély döbbenettel nézik, persze kíváncsisággal is. Mi lesz ebből? És titokban a férfi oldalán állnak. Hátha felszabadít. Vagy hátha történik olyan dolog, amitől jobb lesz az életük. Nem érdekes? Dehogy nem. Már csak azért is, mert így lehetőségünk van megérteni, miért tudják a vezetők, diktátorok, manipulálni pszichológiailag az embereket. Mert nem szabadok, nem megelégedettek a saját életükkel, és a szabadságot, jobb életet kínálva, lehet nagyon sok embert az órránál fogva vezetni. Egy más rabságba. Egyik kalitkából, a másikba. Mert jobb életet, csak én tudok magamnak teremteni, az Istenbe és önmagamba vetett bizalom segítségével. Ezt az emberi történelem is éken bizonyítja. És ami, ma zajlik a politikai színtereken még inkább.  A félrevezetés, manipuláció pszichológiájának a valódi ellenszere van a mesében szemléltetve. És ez a félelemnélküliség. Ami furcsa módon nem azt jelenti, hogy az emberben nincs félelem. Ellenkezőleg. Ott van a félelem érzés, de az embert ez nem gátolja meg abban, hogy bátor legyen. És itt a bátorság azt jelzi, szembenézek a félelemmel, mint érzéssel és megnézem mi váltotta ki bennem elsősorban azt, hogy féljek. És ha ezt teszem, nagyon meg fogok lepődni. Ugyanis rájövök, hogy a félelem érzés az mindig a múltból fakad. Csak ezt nem tudatosítottuk magunkban. S hogy akkor a fent leírtakat ,,igazoljam "a mesét veszem alapul. A fiú mestersége mi is? Tolvaj. És akkor, hogy tud mégis a Grófhoz lovagolni félelem nélkül? Hát úgy hogy megértette, mi volt annak az oka, hogy ő tolvaj lett. És ahogy ezt megértette, meg is javult, meg is bocsátott magának ezért, persze az Isten is neki. Mert az igaz Istennel való kapcsolata megértette, vele, hogy az Istent nem érdekli a bűn, de az ember annál inkább. És mivel az ember érdekli, hogy tehetne az Isten olyat, hogy a bűneid, de inkább nevezzük tévedésnek, sőt leginkább tudattalanságnak, miatt megbüntet, amikor te pont ezekkel a cselekedeteiddel már bünteted magad. S akkor az Isten kell még ő is büntessen? Kötve hiszem.  Jól mondja a vicc, fiam az Isten már rég megbocsátott neked, de te magadnak nem. Hoppá! Hoppá! Hoppá! Érdekes, nem?

A másik érdekes dolog, amikor a félelmet a holnap bizonytalansága váltja ki. De ez csak egy esetben lehetséges. ha nincs bennem bizalom, a lét, vagy nevezzük életnek, vagy nevezzük Istennek, iránt. És persze magam iránt sincs. Ezeket sem lehet szétválasztani. És mikor veszik el az Istenbe, életbe, és az önmagadba vetett bizalom?

Akkor amikor egy gyerek elveszti bizalmát a szüleibe. Megértjük akkor miért is indul vissza a fiú a szüleihez? Hogy ezt az elveszett bizalmat visszaszerezze. Mert e nélkül nem lehet élni.  Más szóval az Istenbe vetett hit bizalomra épül. És legyünk őszinték, lehet bízni olyan Istenben hinni, aki büntet? Nem. Nem lehet. De olyanban sem lehet, aki, az én vagy bárki más tévedését egy harmadik vállára teszi. Aki elveszi. Tessék? Ez még nagyobb idiótaság, mint a bűntető Istenkép. Mert azt sugallja, tehetek bármit, az ÚrIsten a fia vállára teszi, felelősségem így semmi. Azt csinálhatok amit csak akarok, mert meg vagyok váltva. Ha ma szét nézünk, vajon nem látjuk ennek a jelenségnek a nyomait. Személyes felelősség az hol van? Kidobtuk az ablakon.  Igaz kedves olvasó mennyi szálon szalad, fút a mese cselekvése. És még tömérdek meglepetésben, csodában lesz részünk. Ha hagyjuk.

Igaz kedves olvasó, mennyi szálon szalad, fut a mese cselekvése? És még tömérdek meglepetésben, csodában lesz részünk. Ha hagyjuk. Folytatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 5-6. rész

 Elérkeztünk utazásunk ötödik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese segítségével boncolgatjuk az emberi lélek mélyrétegeit. Vagy ha úgy tetszik, használhatunk egy ismertebb evangéliumi kifejezést is, ,,evezz a mélyre,,.  Ott hagytuk abba, hogy a fiatalember elindul a Gróf udvarába, hogy elmondja neki mi lett belőle. Mestertolvaj. A szülei akik még fel sem ocsúdtak, abból a sokból, hogy hazajött, hogy tolvaj lett, szembesülnek azzal,  már megy is tovább. És hová? Hát szerintük a biztos halálba. Mert a Gróf nemcsak a fiúk keresztapja, hanem a tartomány ura is egyben , aki ,,élet és halál,, ura is. Látszólag az, természetesen. De nem tudnak mit tenni. A fiúk hajlíthatatlan. Itt a mese átvált egy másik dimenzióba. Ugyanis a Gróf itt nem Gróf hanem a Mennyei Atya, és a fiú hová megy? Hát hozzá. És ezek után csodálkozunk az őszinteségén?  Az Istennel szemben ugyanis csak ez működik. A másik csodája a mesének, pedig az, hogy szépen észrevehetővé teszi, miért is hiszik a szülei azt hogy a biztos halálba megy a fiúk? Hát azért mert téves az Istenképük. Bizony. Hát nem csodálatos a mese? Két síkon futnak tehát a szálak. Az egyik, az egészségtelen családi és emberi viszonyok rendbetétele. Vagyis a saját lelkünk karbantartása. A másik pedig, ezt már nehezebb észrevenni, a hamis Istenkép átalakítása vagyis a valódi Isten megismerése, a helyes Istenkép nélkül nincsen helyes én kép sem. Ezért csodálatos de egyben fájdalmas is . Mert mi van akkor, ha kiderül hogy az Istenképem hamis? Ez nagyon fájdalmas tud lenni. Különböző okok miatt. Amit itt most nem tárgyalunk.

Tehát tudatosítsuk, a két síkot, a két különböző dimenziót. Mert erre nagy szükségünk van a továbbiakban.  És akkor térjünk vissza az első síkra. Az emberi kapcsolatok családi viszonyok, rendbetételéhez. A fiú tehát elindul a Gróf udvarába. Ekkor a mese hírtelen egy nagyon érdekes jelenetet mutat be a Gróf életéből. A Grófnak van egy gyönyörű szép felesége. Azért érdekesebb a film a képi bemutatása a mesének, amiért külön hálás is vagyok annak a stábnak amely megfilmesítette a mesét. Mert lehet nem tudatosan, viszont ráérzésből segítik a mese és egyben az emberi lélek mélyebb megértését. A Gróf a felesége mellett mint férfi, borzasztóan néz ki. Látszik rajta az a ,,betegség,, ami jellemző volt a középkorban a nemesi osztályra. Persze akadt kivétel is. De kevés. És ezt a kontrasztot csak tetőzi, nemcsak a felesége szép, hanem van egy lánya, aki még szebb, mint az édesanyja. És a jelenet a családi életükből. A lány, olyan tizennyolc és húsz év körül van. Tanul. Fogadtak melléje egy professzort, aki tanítja. És mire? Hát nem arra, amit az apja gondolt. Ugyanis a lányt, el kezdte érdekelni sok más kultúra, más népek, más szokások, és más elgondolások a világról és az Istenről is. Közben pedig kiderült , nagyon szépen rajzol. De ez egyáltalán nem tetszik a Grófnak. Hogy miért? Az kiderül a folytatásban. Csodálatos ez a mese, meglátod kedves olvasó, izgalmakkal teli és fordulatokkal. És ami a legfontosabb, felnyitja a szemünket egy rejtett, de valós valóságra.

 

 Utazásunk hatodik részéhez érkeztünk. A mestertolvaj című Grimm mese a segítségünk az emberi lélek rejtelmei megértésében.  Olyan ez az utazás, mint egy remete ábrázolás. Hogyan is ábrázolják a remetét? Általában egy lámpással a kezében. Meg egy bottal a kezében. De minket most, csak a lámpa érdekel. A fény. Amely azt jelképezi a remete, leszáll saját lelke mélyére, lámpát gyújt, hogy megnézze mi is van odabent. Pontosan ilyen lámpagyújtásban lesz részünk, ha hagyjuk a mesét, beszéljen rólunk emberekről. A lelkünkről.

Akkor térjünk vissza a meséhez. Egy csodálatos de nagyon fájdalmas jelenethez. Kiderül ugyanis, hogy a Gróf, konfliktusba van a feleségével, de igazából a lányával.  És itt érdekes mondanivalókra bukkanhatunk. Egyszer a Gróf, vagy nevezzük földesúrnak, vagy nemesúrnak, az ő kezében összpontosul a hatalom. Ez ad neki, egy hamis identitást. A saját kénye kedve szerint ítélkezhet emberek fölött. Ha úgy tetszik büntet, ha úgy tetszik kegyelmez.  Ezt a viselkedésformát átviszi a családjára is. Úgy kezd bánni a feleségével is mint mindennel maga körül. És a leányával is. Azt kezdi gondolni hogy minden az Ő tulajdona. Nem ember számba veszi őket, hanem tárgynak, amivel azt csinál amit akar. De ezzel magát is mint embert elkezdi degradálni. A dolog érdekessége, hogy van neki egy ,,házi " papja akinek van egy kántorja. Katolikus papról és a kántorról beszélünk. Ezek is bólogatnak neki mindenben, és egyet is értenek vele. Ez jól bemutatja a vallás és a politika miért is fonódott össze a történelem folyamán. Ugyanis mind a kettő elnyomta az embert. Az egyik egy büntető Istenképpel, így tartva félelemben az embereket,  a másik meg azzal ,hogy ő kezdett Istent játszani.  A felesége sem szereti, hogy rajta is uralkodni akar, de nem lázadozik, egy keveset csak. Jól élnek, ez is visszatartsa.  A mese bemutatja nagyon jól, a nárcisztikus önimádó ember gondolkodását. Ami az elszigetelésen alapszik. És innen ered a komoly konfliktusa a lányával. Ugyanis a lányt egy professzor tanítja. Mondjuk irodalomra, matematikára, földrajzra. Vagyis a Gróf szabta meg mit tanulhat. Nem is érdekelte az, mit szeretne a lánya. Hány szülő esik még ma is ugyanebbe a hibába. Miért? Mert neki sem engedték gyerekként a szülei, azt, hogy a saját érdeklődése, lelki szellemi beállítottsága szerint azt tanulja ami érdekli. És eközben a professzor felfedezi, hogy a lányt nagyon sok minden érdekli. Más kultúrák, például az eszkimók, vagy Afrika, a maga csodáival, az Iszlám, amely megengedi a többnejűséget, és a különböző népek Isten hite, ahol nem Egy Istenben hittek, hanem sok - sok Istenségben. És közben kiderül tehetséges a rajzolásban. Gyönyörűen rajzol. De ez egyáltalán nem érdekli a Grófot. Hogy miért? Mert ez biztosítja a hatalmát fölötte. Nem szabad tapasztalni , látni, nyitott lenni a világra, mert ez oda vezet, hogy elkezdesz kérdéseket feltenni, kételkedni, sőt kritikussá kezdesz válni, és ez veszélyezteti az uralmon lévőket. De nem csak ezt veszélyezteti. Hanem leleplez téged mint embert, apát , tanárt, hogy vigyázat, mert a tudás az veszélyes is lehet, ha gőgössé tesz nem nyitottá. Magyarul ha öncélúvá válik. Ezek után megérthetjük, miért csodálatos ez a mese. Hiszen bemutatja, miért is kerültek ellentétbe a középkorban a papok, és az általuk képviselt világ felfogás, azokkal akik gondolkoztak, figyeltek és így rájöttek új dolgokra. Tudomány és vallás ellentéte, amelyet jól tükröz ez a mese.  A továbbiakban a Gróf megindokolja, miért nem tanulhat a lánya. És mit mond,

- Megzavarja a lelked, az ha meghallod, hogy több Isten hit is létezik, vagy hogy többnejűség is, ami persze a keresztény felfogás szerint, pogányság Istentelenség és bűn. És hogy ,vannak olyan kultúrák, ahol uralkodó sincs, ez elképzelhetetlen főleg egy olyan ember számára aki uralkodik valamin. Ezért elkergeti a professzort a Grófságból, a lánya rajzait darabokra tépi, és megparancsolja a feleségének, hogy mit taníthat a lányának. A felesége is benne lenne,  de mivel látja azt a fájdalmat, amit a férje okoz a lányának, gondolkodóba esik. Még engedelmeskedik a férjének, de már nem szívesen. És itt megint egy dimenziót vált a mese, egy mélyebb síkot is láttat, persze ha akarunk látni. Az emberi teljességet mutatja be, ezért állítja szembe a Grófot a feleségével. Itt a Gróf most nem Gróf, hanem a minden emberben jelen lévő, racionális, logikán alapuló gondolkodás ami az emberben a férfi oldal a jobb oldal és a bal agyfélteke képviseli. És a felség itt nem a feleség, hanem az emberben lévő intuitív, megérzésen alapuló gondolkodás, a női oldal, a bal oldal, amelyet a jobb agyfélteke képvisel. Az nevezhető teljes és egész embernek függetlenül attól, hogy biológiailag melyik nemhez tartozik, amikor magában  harmóniába hozta  a férfi oldalt a női oldaladdal. Ezt jelenti a Bibliai idézet.

,,Férfinak és Nőnek teremtette őket" (Ter, 5,2)

Látod kedves olvasó. Gondolnád hogy mennyi csoda van elrejtve ebben a mesében rólunk és az életről? Olyan csoda ez a mese , mint maga az élet. Ami körülvesz mindannyiunkat, ott lüktet, körülöttünk és bennünk. A liturgia ezt úgy mondja a liturgia nyelvén hogy:

,, Benne élünk, mozgunk és vagyunk,,  Vagy egy másik ismertebb rész.

,, Őáltala, Ővele és Őbenne...,,

És akkor fejezzük be az utazásunk a Tamás evangéliumában lévő részlettel, ami ide vág.

,,„Aki keres, ne hagyja abba a keresést, amíg meg nem talál. És ha megtalált, csodálkozni fog, és ha csodálkozik, királyfi lesz, és a királyfi uralkodni fog.”  Adja a Mindenható, hogy csodálkozzunk a mesén, ez vezessen el hogy csodálkozzunk magunkon, egymáson, és a világon, csodálkozzunk ezért születik ez a meseellemzés. Mert az Isten a világ legcsodálatossabb, legnagyobb csodája.

(folytatjuk.)