Rozonczi Lajos: Október

Délutánonként nyarat idézően

Barátságos velünk a napsugár,

Ám reggelek hűvös fátyol-ködében

Valami azt sugallja: őszre jár.

 

Októbert írunk, de nézd, még virulnak

Lélekszemet csábító virágok.

Sárguló levelek szerre lehullnak,

Új avarszőnyeg vár arra járót.

 

Roskadó ágakon érett gyümölcsök,

Fekete szőlőnek illata száll.

Dércsípésre vár a kerti sütőtök,

Szőlőprésből édes must csordogál.

 

A domboldali öreg diófáról

Időnként lepottyan egy - egy dió.

Éles, csengő hangon az egyik ágról

Őszi dalt fütyül a sárgarigó.

 

Magvető hava gazdag színpompában

Tárul elénk a természet ölén.

Még napozunk vénasszonyok nyarában,

De reggel már dér csillog rét füvén.

 

Októberben régen még haza mentem,

Újra látni a szülői házat,

Anyám örömét, s ahogyan várt engem.

Érclábasba sütött libamájat...

 

Örök menetrend, szüntelen körforgás.

Egymást követi tél, tavasz, nyár és ősz.

E földi életünk véges utazás,

Majd letűnik hullócsillagok közt...