A mester egyik tanítványához egy nap eljött egy kereső, és kérte, szeretné hallani a mester legjobb beszédét. A tanítvány aki titokban már zen mesteri fokozatot kapott, nevetve beleegyezett a dologba. Kivitte a keresőt a közeli rétre. Keresett egy gyönyörű szép tenyér nagyságú falevelet, majd így szólt a keresőhöz.
- Ez a levél a mesterem, hallgasd. Azzal faképnél hagyta a keresőt. Aki egy darabig tanácstalan volt, de aztán leült és nézte, nézte a látványt. S egyszer csak azt tapasztalta, beszél hozzá. Előszőr sírni kezdett, majd kis idő után nevetni. Este visszament a tanítványhoz, hálásan köszönetet mondott, azzal visszatért otthonába. És boldogan élt tovább, élete végéig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése