Mészáros Mária: Nyári álom

Margaréta, szarkaláb,

de gyönyörű a világ.

Búzavirág integet:

Nagyon várunk titeket,

piros pipacsos rétre,

gyermekláncfű ebédre.

Papsajt lesz a vacsoránk,

puha moha vánkoskánk.

Tücsök húzza nótánkat,

bagoly őrzi álmunkat,

néha  ránk világítnak

a szentjánosbogarak.

Mosolyogva ébredünk,

reggel mikor felkelünk.

,,Én Istenem be szép volt,

pedig csak egy álom volt....''

  

Sepsiszentgyörgy,  2019.06.29.

Józsa Attila: Ion Minulescu fordítás: A szív románca

Ion Minulescu:  ROMANȚA  INIMII

Inimă – ciutură spartă –

Cui mai duci apă la poartă

Dacă nimeni nu mai trece

Să-ți soarbă din apa rece –

Apă bună de descântec

De la ochi până la pântec  ?

Inimă – ciutură goală –

Cine te spoi cu smoală

Și te-ascunse în ogradă,

Nimeni să nu te mai vadă,

Ca să-ți  mai cerșească apă

Când de sete gura-i crapă ?

Inimă – ciutura mea –

Dă-mi să beau, dar altceva,

C-apa rece ți-au golit-o,

Toți cei care ți-au sorbit-o !

Dă-mi, ce mi-ai păstrat doar mie –

Dă-mi un strop de apă vie !

Ion Minulescu:  A SZÍV  ROMÁNCA

Szívem – megrepedt csutora –

Kinek hordasz vizet haza,

Ha senki arra nem gyalogol,

S hideg vizedből nem kortyol –

Bár kuruzsolni való, jó víz,

Mely szemedtől méhedig visz ?

Szívem – te üres csutora –

Ki szurkozott be téged ma

S ki rejtett el az udvaron,

Hogy senki többé ne lásson,

S vizet ne kolduljon tőled,

Hogy ha szája majd szétreped ?

Szívem – ki szolgálsz engemet –

Most adj innom, de egyebet,

Hideg vized rég elfogyott,

Megitta, ki bele kóstolt !

Mit nekem őriztél meg – lehet –

Adjál egy csepp életvizet !

Mészáros Mária: Egy szál pipacs

Zsenge pipacsot ölelő búza- kalászok, a virágot oly sok szeretettel óvjátok. Viruló szirmaival ékesít  titeket, azzal csalogatja sebes röptű méheket. Távolabb a társak, mint vörös pipacstenger, hajladozva hullámzanak vidám jókedvvel. ,,Kis pipacs! Hogy kerültél többiektől  távol? Küzdelmes az életed ezen a  világon!” „Arcom rájuk fordítom és erőre kapok, egy fuvallat is elég, s én már velük  vagyok." Alighogy ezt kimondta, vihar  kerekedett, és a szélvész elsodort minden  viráglelket! Sepsiszentgyörgy,  2019.06.21. "

Júniusi meghívott: László Károly színművész - a szép versmondás művészetéről

Steigerwald Tibor: Hallgatag lét (hatos haiga sorozat)

      Szemlélve hallgatom a régi, (el)használt tárgyak történeteit, sugallatait. Számomra a mában is érdekesek-értékesek ők, mivel mind-mind sajátos, megismételhetetlen élethelyzetek rezgéseinek, energiáinak megkövült őrzői, tanúságtevői. Ez az egyik fő oka, hogy fotóimon, visszatérő motívumként újra és újra megjelennek. Tekintetem azonnal megakad rajtuk, bárhol járok is, nehéz nem észrevennem természetes egyszerűségüket. Hívnak, szólítanak, nem mehetek el mellettük. Minden egyes „kiszuperált” tárgy egy valós megtapasztalás. Készséggel modellt állnak, ezzel részesei lesznek az alkotás folyamatának. Csendben megbúvó szótlanságuk jelenléte mesél odaadásról, kitartásról, elfogadásról, alázatról, szeretetről. Emberi sorsokkal fonódik össze létezésük. Önzetlenség, egyszerűség, elmúlás – a lét hajlékában. 

június 15 - műhelymunka - saját írásokból olvastunk

Markó Béla költő szonettjeiről: Para Olga nyugdíjas magyartanárnő bemutatásában