2020. május 10., vasárnap

2020.IV.29 - Ruszka Zsolt és Józsa Attila


ÁPRILIS 27, 2020 - Ruszka Zsolt

Új ég és új föld

Az öreg kilencven  éves Gyuri bácsi a kicsi falu tanítója volt. Minden vasárnap nála gyűlt össze a falu apraja nagyja. Egy közös ebédre. Előtte azonban a Bibliából szoktak felolvasni egy rövid részt, mivel pap nem volt a faluba, így az emberek ,,lelki,, gondozását is Gyurka bácsi végezte.
Mikor mindenki jelen volt az öreg huncut mosollyal az arcán megszólalt:
- A magyar nyelv milyen érdekes nyelv. Itt van a Nő szavunk. Nő mint Nő, ,vagyis asszony , és nő mint Ige.
- János evangéliuma hogy kezdődik?
- ,, Kezdetben volt az Ige(NŐ,) az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige(NŐ),( Jn. 1. 1)
Döbbent csend fogadta szavait. Főleg amikor jelezte mára nincs több mondanivalója. De azért még kettőt szólt:
- Félelem szavunk, szétbontva fél, elem, vagyis a Férfi. A földön a Férfi uralomnak VÉGE. Megjelent, a hiányzó elem a Nő. A Biblia végén a Krisztus a Férfi, az Antikrisztus a Nő. Ami mit csinál? Mindent újjászül. De ehhez egyszer meg kell halni.
- Jó étvágyat!!!!
Ui: Arra vigyázz a szavak semmire sem jók, mert a ,,nagyok azért fogalmaztak úgy , ahogy fogalmaztak, mert tudták , hogy a ma embere teljesen a duális gondolkozás rabja lesz, amire a folyamat lezajlik. Vagyis Jó vagy rossz. Ide vagy oda. És nem vették észre ez a két dolog minden létező sajátja. És még ráadásul nagyon relatív is.

GANDALF (RUSZKA ZSOLT)ÁPRILIS 22, 2020

Jelenség

A cigányságban megfigyelhető két ellentétes jelenség. Az egyik a szegénység a nyomor, a másik a gazdagság és a smekkerség. De milyen kevesen értik azt, hogy e két jelenség okozója a civilizált világ. Ugyanis a fő tendencia mi. Erőszakos megreformálása egy fajnak, nem a megértése. Igen de mi áll e tendencia mögött? Az az illúzió, hogy valamilyen emberi faj, az Isten kiválasztott népe. Vagyis egy hamis felsőbbrendűség. Azért mert egy az egyben leleplezi a hamis felsőbbrendűséget minden fajban, sőt rámutat a nemzetek közti konfliktusok igazi gyökerére. Tehát a fent említett két ellentétes jelenséget, nevezhetjük tudathasadásnak is. de ez a tudathasadás a civilizált nemzetek sajátja, a cigányságban pedig azért csapódott le Így , hogy tükör legyen, de egyben jelezze azt is hogy a cigányság mint faj egészséges.. A tudathasadás tehát mélyen bennünk civilizált népekben van.
Ui: Tehát a segítség, az emberiség számára nem a civilizált népektől jöhet, innen csak pusztulás származik, hanem a természetközeli népektől, amit ugyebár a civilizált ember épp ki akar irtani. Ez a kiirtás épp a természet esztelen kiirtásában nyilvánul meg. Tehát tartozunk ezeknek a népeknek és fajoknak egy globális BOCSÁNATKÉRÉSSEL, MERT MI ESTÜNK KI A PARADICSOMBÓL(HARMÓNIÁBÓL, EGYENSÚLYBÓL) NEM ŐK, ÉS VISSZA KÉNE FOGADJANAK, DE EHHEZ ELŐSZÖR IS BE KELL LÁTNI EZT . TÉVEDTÜNK, HATALMASAT TÉVEDTÜNK. VELÜK KAPCSOLATBAN IS DE MAGUNKKAL KAPCSOLATBAN IS. ÉS VÉGSŐ SORON AZ ÉLETTEL KAPCSOLATBAN IS.

GANDALF (RUSZKA ZSOLT)MÁRCIUS 27, 2020

Dávid és Góliát

A mester összehívta a tanítványait, és ezeket mondta nekik:
- Gondolkodjunk együtt, ez a ma kialakult helyzet, a vírussal, emlékeztet engem egy Ószövetségi történetre. Mégpedig Dávid és Góliát történetére.
A csendben folytatta:
- Góliát a mai helyzetben mi vagyunk az emberek. Felfuvalkodottan, hogy micsoda civilizációt hoztunk létre, Atom fegyvereket, amitől azt gondoltuk, uraljuk a világot. És lám megjelent egy aprócska vírus, aki Dávid, és padlóra küldi Góliátot.
Mély csend ereszkedett le. Hallgattak, úgy a mester, mint a tanítványok. Elment a kedvük a beszédtől.
GANDALF (RUSZKA ZSOLT)MÁRCIUS 08, 2020

Nők Epigramma


A ne,, vígy minket kísértésbe ,,ezer százalékból férfi ember írta,
gondolj Odüsszeuszra, ki a kötelek szóritását épp hogy ki bírta.
Sok dicséret megárt nekik, mi isszuk a kárát,
ha nem hiszed próbáld ki ,meg is fizeted az árát.

Katonadal

Besoroztak, babám, adj nekem egy csókot,
idegen földön fogom kapni ezután a bókot.
Ki tudja, látjuk-e még mi egymást is valaha­?

Véráztatta földről írom levelem én.
Hogy ki ne aludjon árva szívemben a szép remény.
Mikor ölelhetlek magamhoz téged, ó, Anna?

Értelmetlen dolog a háború, babám,
talán megbocsátható, ha szabaddá válik hazám.
Ezer árva gyermek apa nélkül nem maradna?

Hazatérés helyett fogoly lettem, Anna!
Napok óta éhezek, de jó volna most a Manna!
Helyette búcsúzok, Ég veled örökre, Anna!

    Józsa Attila:   Középkori történet (epigramma)


Jelen Györgyöt elítélték, eretnek volt, mondják,
azt gondolták: a csontjából esznek majd a hangyák,
kivégzés volt, kötél által, tudták jól, hogy milyen,
s szólította már a hóhér, de ő nem volt jelen...

- Mészáros Mária - 2020.04.23



A vonat

írta Mészáros Mária


Zakatol a kicsi vonat,
szuszog-muszog, nagyot sóhajt,
de jó volna megpihenni,
egy kis lélegzetet venni.

Örökké csak zakatolok
a síneken kattogtatok.
Állomásnál megpihenek,
jót füttyentek, s tovább megyek!


Sepsiszentgyörgy,  2020.04.23.



Rókakergető

Mészáros Mária verse

Kinn a kertben diófa,
ott henyél egy vén róka.
Betévedt az ebadta,
úgy alszik mint a bunda.

Kakas mondja: ,,Kikirí!
Nem szabad itt aludni!
Csak tetteted magadat,
tyúkhúsra fáj a fogad!

Nosza, hordd el magadat,
mert hozom a botomat!
Szaladj gyorsan, ahogy látsz,
kutyámon csörög a lánc!

Sepsiszentgyörgy,  2020.04.23.
 


2O2O.IV. 13 - Józsa Attila: JÉZUS-FA (egyperces a természethez való visszatérés létfontosságáról)



Józsa Attila:   JÉZUS-FA (egyperces a természethez való visszatérés létfontosságáról)

-Levente fiamnak ajánlom sok szeretettel –


     Néhány nappal ezelőtt az éjszaka leple alatt erős széllökések sepertek végig a vidéken, kidöntöttek néhányat az öreg kert fái közül, másoknak törzséből ágakat hasítottak le, de ott maradtak, látni lehetett még a fák között brummogó barátunk alkalmi látogatásainak nyomait is. Kényszer-szabadságunk menekülés volt a nagy város civilizációjának fojtó levegőjéből, melyben hemzsegtek a Vírus közkatonái, mintha rejtett erők futószalagon gyártották volna őket  azzal a céllal, hogy a bűnöktől roskadozó,túlnépesedett Föld lakósságát gyérítsék, ahol lehet…

     Úgy menekültünk a kert napsugaras fái közé,mintha sivatagban való hosszú vándorlás után érkeztünk volna meg a régen várt oázishoz. Az öreg fák néhány ága teljesen kiszáradt, a fiammal felcsaptunk önkéntes favágóknak, ő dolgozott a láncfűrésszel, én adtam a vastag ágakat keze alá, utána talicskával hordtam be a fáskamrába a felaprított hasábfákat.

     Másnap kellemes napsütés volt, kivonultam a kertbe, úgy alakult, néhány órán keresztül senki sem zavart. Az egyik sarokban aprítottam a levágott ágakat tüzelőnek, egy csutakon ülve, magamba szívtam a zümmögő csendet, az illatokat, gyönyörködtem az énekesmadarak trillázó hangjában, tekintetem végig pásztázta az egész kertet, mint egy fényszóró, jól esett észrevenni, hogy megszámlálhatatlan ibolya dugta ki fejét a földből, a kert úgy nézett ki mindenütt, mintha lila színű selyem-takaró borította volna ! Tekintetem elmélázott időközönként, mindent fel szerettem volna fedezni magam körül. Rácsodálkoztam percekig egy óriás hangyabolyra, figyeltem a méhek és a dongók szorgoskodását, amint gyűjtik a nektárt egyik ibolyáról a másikra szállva, kitartóan, céltudatosan… Megvillant bennem: mennyi tanulnivalónk lenne a természettől, a rovaroktól, az állatoktól. Ha időközönként félre tudnánk tenni a büszkeségünket  és le tudnánk ereszkedni az alázat mélységébe… Egy időre meg tudnánk feledkezni arról, hogy mi uraljuk az egész világmindenséget, mi szabjuk meg működésének a törvényeit…

    Amint aprítottam csendben a tüzelnivalót, megpillantottam egy fát. Néhány másodpercig elállt a lélegzetem: olyan szép volt, olyan szabályos, olyan sokatmondó…Csodálkoztam, hogy nem vettem észre addig. Bár éppen szemben állt velem. Csak nem szólalt meg. Aránylag fiatal szilvafa volt, de talán középkorú, ágai nagyon érdekesen nőttek, egyedi módon. Mintha hatalmas kereszt lett volna, amelynek a háta mögött langaléta ember állt, kifeszített karokkal,az ég felé mutatva. Vagy inkább két ember, egymás fölé nyújtott karokkal. Két pár V alakban nyúló ág kapaszkodott az ég felé, mintha ölelni akarna, az alsó ágak összenőttek, vízszintesen összekötötte egy harmadik őket, szabálytalan szív alakban s napsugarak világítottak át rajta.  Fölötte három ág nyújtózkodott az ég felé, mintha mennyei üzenetet hordozott volna a Szentháromságról. Bár lehetett másképp is magyarázni…

    A fűrészkorpa között nem sokkal később  érdekes szilvafa-ágat találtam, kis méretű kereszthez hasonlított, vagy keresztfához inkább, mély repedés húzódott az egyik felén, a lehántott fa kérge vörösre színeződött. Szintén a fűrészkorpában találtam egy apró, kerek fadarabot, elfért a tenyeremben, mintha ember feje lett volna, egy dúdor az orrára emlékeztetett.  Hirtelen támadt egy gondolatom. A képzeletbeli fejet a képzeletbeli keresztfához szegeztem, úgy nézett ki, mintha Jézus félre fordította volna fejét a keresztfán, mielőtt a lelkét kileheli. … A döbbenettől nem tudtam szabadulni percekig.  Valami azt súgta: ott a helye örökre a fa alatt, mert az eső, a hó, a szél, a vihar  már nem árthat neki… Erős madzaggal hozzá kötöztem a fa törzséhez a képzeletbeli keresztfát. 

  Ujjongott a lelkem. Nem tudtam magamban fojtani az örömet, nem is állt szándékomban. Megosztottam a fiammal, értékelte leleményességemet. A szilvafát elneveztem Jézus-fának. Javasoltam neki, alkalomadtán családi kegyhely is lehet a kertnek az a sarka, ahová elvonulhatnánk imádkozni. Jónak találta az ötletet, bár nem voltunk meggyőződve, más családtagnak is ugyanazt közvetíti majd  a Jézus-fa…

     Belém villant hirtelen: aznap éppen Nagypéntek volt…

                                                        -VÉGE-


Szentegyháza, 2O2O.IV. 13