Józsa Attila: Párhuzam (szonett)

 

A világ régen csupán Futásfalva

s magunk sem tudjuk, mi elől futunk,

vagy ki elől, őrülten, készakarva,

s ki hinti teli bogánccsal az utunk -

ki tiltja meg a saját árnyékunknak,

hogy futás-tempóban mellettünk legyen,

vélt igazságok sorjában hazudnak,

s ránk ordít valaki az emeleten,

mert a gáz-számlája hatalmasra nőt,

s a lótás-futásba bele rokkant már,

nem látja az utcán meg a büszke nőt,

 csak, hogy a cipőjét belepte a sár

- irgalmat az Úr a vakoknak is hagy,

bár veteményüket megcsípte a fagy...

 

Orosz Mihaly: A fény az estbe hajlik át

 

A fény az estbe hajlik át

az est már csupa rejtelem,

álmosan mozdulnak a fák

ahogy az erdő elpihen.

 

A hold ahogyan áthalad

az éjszakai fátyolon,

rejtélyes susogást hallat

az éjszakában valahol.

 

Testem párnák közt elpihen

a csendes éjben valahol,

az álom amint eljövend,

majd szép napokról álmodom.

 

Józsa Attila: Extázis

                                                                                               (Steigerwald Tibornak ajánlom szeretettel)

 örömmámorban

úsztam át, mint egy tavon

az egész napot

Orosz Mihaly: Ne siessél

 

Ne siessél, hogy el ne késs,

még van időd, hogy megpihenj.

Elmenni majdan még elérsz

eltűnve a mély semmiben.

 

Álmodón visznek a lépteid

szelekben ringó fák alatt,

látod virágok szirmait

amint nyomodba hullanak.

 

Ahogyan lassú lépteid

visznek majd árnyas ligetben,

látod réteknek színeit,

s megpihensz hol a szél pihen.

 

Józsa Attila: Ha egyszer a Csend beszélni tudna...

 

Ha egyszer a Csend beszélni tudna,

jelezné mindig amerre megyek,

ha besötétedne,majd az égzengésben

megmozdulnának sorjában a hegyek,

 

utak nyílnának a szűk zsákutcákból,

lámpával jönne egy törékeny lány,

árnyékok követnék, fiatalok, bohók,

táncra perdülne sorra mindahány –

 

ha egyszer a Csend beszélni tudna,

halkan tenné,hogy szú a fában rág,

vízesés köszöntené reggel az erdőt,

s neveden szólítana minden virág –

 

fájdalmak sebei mind felszakadnának,

nem csodálkoznál,hogy eloszlik a köd,

új hídon indulnál,az alázat bőrében

s éreznéd: mindezt az Úrnak köszönöd –

 

ha egyszer a Csend beszélni tudna,

leltárba venné egész életed,

rácsodálkozhatnál majd az új arcodra:

tudnád,hogy a régit vissza vezeted

 

egy szikla-barlangba,ahol farkasok

falkába verődve vonítanak éjjel,

valaki reggelig a vészjósló hangokat,

mint virágszirmokat szórná széjjel –

 

ha egyszer a Csend beszélni tudna,

véget vetne az őrült rohanásnak,

mécses gyúlna lábad előtt mindig,

tudnád: álmaidra valakik vigyáznak...

 

Neked annyi dolgod lenne már csupán,

hallgasd alázattal muzsikáló hangját,

parányi fecske vinné az öröm-hírt

törékeny szárnyán,a szivárványon át !

Demeter Mária: Útkeresés (Vázlat egy haikuhoz)

Földbe gyökeret eresztő dús ölű Éjfa,

széllel holdfényen csillagokig susogó,

millió - millió álmot ringató,

ölelj hatalmadba, mélységes nyugalmadba,

egy határtalan menedékbe  -

 

A reggel sugarain szökdöső verebek,

szememhez egészen közel.

Ti szürke eminenciások, betérnék hozzátok

csak úgy hallgatni világtok  -

Hol a bejárat, ha minden nyitva?

 

Józsa Attila: Szikrák egy hatodik évre (366 haiku - folytatás)

 

FALANSZTER

 aszályos évek -

búza nélkül, víz nélkül,

lihegve élek...

 

RIADÓ

 végy mély levegőt:

az illúzió-vesztés

korát éljük ma !

 

ÖSSZEOLVADÁS

 társas-utazás:

égő lelkiismeret

marad ott veled...

 

CREDO (Péterfi Ágnesnek ajánlom szeretettel)

 Uram,Te mindig

életem térképének

őrizője vagy !

 

INTŐ JEL

 álarcaidat

sohase törd úgy össze,

mintha temetnél !

 

VALLOMÁS (Zsuzsának szeretettel)

 csillagvizsgáló:

benne csodálom lelked

napnyugta után...

 

OSTROMÁLLAPOT

 helyzet-jelentés:

kor-hű hazugságoknak

hadat üzenek !

 

LÁTOMÁS (Puki bácsinak ajánlom végtelen szeretettel)

 uborka-szezon:

színház-plakátokat lát

rendező-lelkem...

 

EMBERÖLTŐ

 nem menekülhetsz:

sorsod pál-fordulatok

végtelen sora...

 

IDENTITÁS (József Attilának ajánlom kegyelettel)

 hosszan elidőz

a lelkednek rejtekén

tigris,szelíd őz...

 

JÖVENDÖLÉS

 lótusz-virágok

közepébe temetik

a Költészetet !

 

MUZICA SACRA

 koncert-teremben

zongora vall szerelmet

pianinóban...

 

RIADÓ

 el ne aludjál:

áldozatot követel

korai halál !

 

FELISMERÉS

 törpe-pingvinek

vagyunk az Úr végtelen

hómezőjében...

 

ADVENT

 vár az Úr ahol

két part között  csillag gyúl

vízválasztónál...

 

AZONOSULÁS

 add át az Úrnak

tarisznyádban összegyűlt

bűzös salakot !

 

HALÁSZ-TÖRTÉNET

 hálót vetünk be:

Isten hív meg bennünket

hal-vacsorára...

 

MÉLYPONTON

 takarék-lángon

égünk hétköznapokban

-Isten gyászol ma ...

 

GROTESZK

 napnyugta után

sarki kocsmában várod

a feltámadást...

 

TEREMTÉS

 izzadság-cseppek

gördülnek le az Isten

egyik arcáról...

  

EMBERÖLTŐ (Sepsiszéki Nagy Balázsnak ajánlom szeretettel)

 megmentőm a fény:

villámsújtott utamon

szivárvány leszek !

 

NOVEMBER (Horváth Zoltán Györgynek ajánlom barátsággal)

 talaj-menti fagy:

lábad Isten kertjében

mély nyomokat hagy ...

 

HITVALLÁS (Puki bácsinak ajánlom végtelen szeretettel)

 minden áldott nap

Te egy művészi jelző

vagy a számomra !

 

HITVALLÁS  (Fekete humor)

 szerelem-szomjas

lennék minden időben:

unicum vagyok !

 

JÁRVÁNY

 fáklyát gyújtanak

a kétszínű emberek

a világhálón !

 

ÖREGEDÉS

 hasít két kezünk:

langyos megalkuvásban

tejet szürcsölünk...

 

SOVÁNY VIGASZ

 ficánkolók közt

az úszni nem tudóknak

bajnoka vagyok !

 

SZIMBIÓZIS

 selyempapucsban

sétálok a kerten át,

harmatos fűben. !

 

ÚJJÁSZÜLETÉS (PARA OLGÁNAK végtelen szeretettel)

 lemosom a gyászt:

tavasszal megfürdetem

örömkönnyekben !

 

TEHETETLENSÉG

 felhevíteném

legmagasabb hőfokon

izzó vágyaim !

 

SZÁMADÁS

 lehull a lepel:

életednek színpadán

ma te vérzel el!

 

PREDESZTINÁCIÓ

 töviskoronát

tesznek majd a fejedre

ítéletnapon !

 

ROMANTIKA

 mindig havazik:

jeges tavon látszik még

kikötve ladik...

 

LELKIÁLLAPOT 1.

 otthontalanság:

a hullámzó tó tükrén

széjjeltörött arc...

 

LELKIÁLLAPOT 2.

 kirekesztettség:

az ajtón a kilincs is

idegen lett már...

 

RIADÓ (Zsuzsának őszinte aggodalommal)

 keresztespókok

szőttek hálót szerelmünk

selyem-szálából !

 

MELANKÓLIA

 idegen arcok

futnak éjjel álmaink

vetítővásznán !

 

INTŐ JEL

 toprongyos lett már

eszményképünk s fáradtan

néz szembe velünk...

 

FEKETE HUMOR

 hangyatojások

jutnak neked estére

önszorgalomból...

 

ÁBRÁND

 kincskeresőknek

hosszú sorát számlálom

csillaghullásban...

 

GENÉZIS (Levente fiamnak végtelen szeretettel)

 újjászülettem:

fénylő ametiszt vagyok

csillaghullásban !

 

EXÓTIKUS TÁJ

 Tititaca-tó:

tükrén fodrozó álmod

szerelemszomjas...

 

ÁBRÁND 1.

 megbocsátásod

a szerelmed tükrében

rózsa-illatú !

 

ÁBRÁND 2.

 kiszivárogna

az örömnek rezgése

belső kamrádból !

 

RIADÓ 1.

 észrevétlenül

épülnek fel a Közöny

külvárosai !

 

RIADÓ 2.

 falak mindenütt:

ki-bejárni nem lehet

vész-helyzetben sem !

 

RIADÓ 3.

 megdermedsz egyszer:

farkasordító hideg

áramlik be majd !

 

ÉLETÚT (Péterfi Ágnesnek barátsággal)

 nyugtalanságod

hajt, mint egy lovas-fogat

ég és föld között!