Józsa Attila: Párhuzam (szonett)

 

A világ régen csupán Futásfalva

s magunk sem tudjuk, mi elől futunk,

vagy ki elől, őrülten, készakarva,

s ki hinti teli bogánccsal az utunk -

ki tiltja meg a saját árnyékunknak,

hogy futás-tempóban mellettünk legyen,

vélt igazságok sorjában hazudnak,

s ránk ordít valaki az emeleten,

mert a gáz-számlája hatalmasra nőt,

s a lótás-futásba bele rokkant már,

nem látja az utcán meg a büszke nőt,

 csak, hogy a cipőjét belepte a sár

- irgalmat az Úr a vakoknak is hagy,

bár veteményüket megcsípte a fagy...