Józsa Attila: Vagyok (József Attila emlékére)

 

Vagyok rozsdás abroncsú öreg hordó,

amelyből az óbor réges-rég kifolyt,

Barátaim, én nászra kelni jöttem

e világgal, nem gyáván megülni tort –

 

jöttem, hogy a fénylő kék hegyeknek

hűvös lankáit sorra felfedezzem,

hogy a csúcsaikra kitűzzem, mint zászlót

egy-egy elfelejtett, forradalmi versem –

 

jöttem, hogy a földnek valamennyi sebét

sorjában lassan, félve bekötözzem,

jöttem, hogy még egyszer viszontlássam

korszakmegváltó, régi kedvem.